Összes bejegyzése

jancsovera

Craniosacralis terápia gyermekeknek

Közzétette: | Egyéb

A craniosacralis terápia (CST) mindenki számára jót tesz, mi teszi azonban kiemelkedően hasznossá a gyermekek számára?

Elsősorban az, hogy rendkívül gyengéd. A másik ok az, hogy a gyerekek sokkal nyitottabbak az ilyen jellegű gyógyítás felé. Náluk még nem halmozódtak fel a felnőtteknél meglévő előítéletek és hiedelmek. Nem emelnek fel falakat maguk köré. A testük nyitott a gyógyulásra. A felnőttek szinte mindig mutatnak valamilyen szintű ellenállást (akarva vagy akaratlanul) a CST kezelések alatt, főleg akkor, ha valamilyen testi vagy lelki trauma érte őket. A gyermekeknél azonban más a helyzet. A CST kiválóan hasznosítja a gyerkőcök hihetetlen alkalmazkodóképességét a felépült feszültség és blokkok lebontására.

Ezek a blokkok bármitől kialakulhatnak. Egy esés a játszótéren, egy ijesztő film, vagy egy rosszul sikerült dolgozat… A gyerekeknél a CST alatt az érzelmi oldal kerül a központba. Az érzelmi sérülések a szövetekben is lerakódnak, ugyanis minden életeseményünk tárolódik a szövetmemóriában. A CST gyengéd technikáinak köszönhetően azonban a lurkók mindezt könnyen el tudják engedni.

Éppen ezért, a CST rendkívül hasznos azoknak a gyerekeknek, akik nehezen ismerik fel és fejezik ki az érzéseiket, főleg a stresszes szituációkban. Amikor valaki megbántja őket, amikor megijednek valamitől, vagy megharagszanak valakire, nem tudják megfelelően levezetni az érzelmeket. Ezek az érzelmek pedig a szövetekben rakódnak le, és folytonos nyomást helyeznek a szervezetre.

A CST feloldja a feszültséget és visszaállítja a természetes egyensúlyt. A terapeuta leginkább azokra a helyekre fókuszál, amelyekben érzi a feszültséget a gyerekeknél.

Alkalmazható-e a CST kisbabáknál?

Igen, sőt! A babáknak kitűnő érzékük van ahhoz, hogy mozgásukkal feloldják a feszültséget. Általában azok a csöppségek érkeznek a terápiákra, akiknek valamilyen születési traumájuk volt. Leggyakoribb tünetekként a nehéz szoptatás, valamint akkor, ha a baba túl gyakran bukik. A terapeutának sokszor elég annyit tennie, hogy bizonyos szövetekbe belelolvadva egyik kezével gyengéden megtámasztja a baba nyakát és fejét, másik kezével pedig a keresztcsontot támogatja. A csöppségek ennek hatására elkezdenek mocorogni, ugyanis ösztönösen próbálják helyreállítani a szövetekben felbomlott egyensúlyt. Mocorgás közben a terapeuta ki tudja tapintani, hogy melyik területeken gyülemlett fel a feszültség. A babák tudják, hogy hogyan kell mozogniuk ahhoz, hogy elengedjék a feszültséget.

Gyakori eset ez a császárral született kisbabáknál. Mivel ők nem a természetes úton érkeztek a világra, így nem élték át azt a nyomást, amely segíti a baba gerincének megfelelő elhelyezkedését. A CST hatására ezek a babák sokszor olyan pozíciókat  vesznek fel, amelyek a természetes úton történő születéskor gyakoriak. Nem csak a kisbabáknál észlelhetők ezek a mozdulatok, hanem az idősebb gyerekeknél (sőt, a felnőtteknél) is. Szinte olyan, mintha újra átélnék a születést, megszüntetve ezáltal a bennük felgyülemlett blokkokat és feszültséget. Ezek a mozdulatok több terápia alatt ismétlődhetnek.

Milyen gyakran javasolt a CST?

Újszülött korban az alkalmazkodás és a gyógyulás szédítő sebességgel történik. Gyakori, hogy néhány alkalom után nincs is szükség több terápiára. Minden gyermek, minden ember egyedi, így azt előre nem tudjuk megmondani, mennyi kezelésre lesz szükség. Mindenki a saját ütemében, a saját módján tud haladni ezzel a terápiával.

Az idősebb gyerekeknél már nehezebb összehangolni a CST-t a többi elfoglaltsággal, főleg azoknál a gyerkőcöknél, akik több különböző terápiára járnak. Az „újoncoknál” ajánlott egy bizonyos rendszeresség, amelyet a terapeuta a pácienssel és családjával közösen határoz meg. A gyógyulási folyamattól függően, annak előrehaladtával a terápiák száma fokozatosan csökkenthető. (A cél a páciens öngyógyításának elérése a terapeuta támogatása nélkül.)

A változások legtöbbször már a terápia utáni első 3-4 napban érezhetők. A negatív viselkedési minták enyhülni fognak, így például egy ADHD-val együtt élő gyermek nyugodtabban fog aludni, ellazultabb lesz és alkalmazkodóbb, a kisfőnökből pedig inkább egy türelmes vezető lesz. Azonban előfordul, hogy átmenetileg felerősödnek a tünetek. Ilyenkor nem kell megijedni. Ez annyit jelent, hogy az oldódások következtében, ahogy újra hangolja magát a test, így tudja feldolgozni a történteket. Amint megtörtént a feldolgozás, stabilizálódik egy, az eredetinél jobb állapot.

A stressz és a craniosacralis terápia

Közzétette: | Egyéb

Tudományosan bizonyított tény az, hogy a betegségek több, mint 80 százaléka a stressz és a megterhelés miatt alakul ki, amely az agyban keletkezik, de az egész szervezetre hatással van.

Mindenki tapasztalja a stresszt, ami valójában az agy természetes reakciója valamilyen külső tényezőre. A stressz megzavarja a szervezet mentális és fizikai egyensúlyát, és cselekvésre késztet minket. Úgy is ismert, mint az „üss, vagy fuss” (fight or flight) reakció.

Ez a reakció nagyon nagy hasznára volt az emberiségnek az evolúció során, ugyanis neki köszönhetően élték túl elődjeink a veszélyes szituációkat. Példának okául, a stressznek köszönhetően lehetett megmenekülni egy-egy veszélyes vadállattól a gyűjtögetés során, és a stressz jelzett akkor is, amikor meg kellett harcolni a konkurenciával a jobb, biztonságosabb alvóhelyért.

Hogyan is jelentkezik nálunk a stressz? Először is, felgyorsul a szívverés és a légzés. Serken a kortizol termelődése a szervezetben. Az izmok megfeszülnek, és felkészülnek a cselekvésre (legyen az akár harc, akár futás). Habár ez a reakció a veszélyes helyzetekben akár az életünket is megmentheti, gondoljunk csak bele – hányszor találjuk magunkat életveszélyes helyzetben egy átlagos napon?

Szerencsés esetben egyszer sem. És mégis, hányszor érezzük azt a munkahelyen, az iskolában, vagy akár otthon is, hogy stresszelünk? Rengetegszer! Igényli-e azonban az értekezleten tartott beszámolónk, a legnehezebb dolgozatunk vagy a fejünk fölé tornyosuló mosatlan azt, hogy elfussunk előle, vagy hogy éppen harcba szálljunk vele?

A stressz azonban jelen van, akár akarjuk, akár nem, még akkor is, ha nincs rá szükségünk. Ha csak izzadó tenyerekkel és remegő hanggal járna, akár még el is fogadhatnánk, hogy a stressz egy elkerülhetetlen része az életünknek. Vannak azonban ennél sokkal komolyabb következményei is. Életünk során krónikus hatásai lehetnek, amelyek egyaránt rontják a belső szerveink egészségét és teljesítményét is. A lehetséges betegségek skálája ijesztően széles, a szívbetegségektől kezdve, a cukorbetegségen, az emésztési problémákon keresztül egészen a demenciáig, a depresszióig és a szorongásig.

A jó hír azonban az, hogy számos módja van annak, hogy csökkentsük a stressz fizikai, kémiai és érzelmi hatásait. Létezik egy itthon még kevésbé ismert, ám nem kevésbé hatékony módja a stressz elleni küzdelemnek, ez pedig a cranioscacralis terápia.

Mi is a craniosacralis terápia?

Először is, a terápia nem a legpontosabb megnevezés. Ahhoz, hogy valami terápia legyen, léteznie kell egy konkrét betegségnek, ami azzal a bizonyos terápiával gyógyítható. A craniosacralis terápia (röviden CST) inkább egy rendkívül gyengéd, támogató módszer, amely a test strukturális és funkcionális egyensúlyának helyreállítását támogatja, beleértve az idegrendszert.

A CST-nek több formája is van, ugyanis számos tudós, orvos és kutató foglalkozott a craniosacralis rendszerrel. Az eredeti és egyben legismertebb CST Dr. John Upledger nevéhez köthető. Ő fektette le a módszer tudományos alapjait, dolgozta ki az eredeti craniosacralis terápiát és alapította meg az Upledger Institute-ot, amelynek köszönhetően a CST hírneve és elismertsége hatalmasat nőtt az elmúlt évtizedben.

A craniosacralis terápia gyengéd érintésekkel szabadítja fel a gerincet és az agyat körülölelő hártyákat a kóros nyomás alól. Ezzel lehetővé teszi az agyi-gerincvelői folyadék szabad áramlását, ami az egész szervezet teljesítményén javít, emellett pedig rendkívül relaxáló is.

Hogyan csökkenti a craniosacralis terápia a stresszt?

A CST számos módon csökkenti a stresszt, többek között:

  • enyhíti a krónikus fájdalmat,
  • csökkenti a krónikus fáradságot,
  • enyhít a szorongáson,
  • csökkenti a PTSD tüneteit,
  • ellazítja az izmokat,
  • pihentetőbb alvást eredményez,
  • csökkenti, vagy teljesen megszünteti az alvási apnoe-t (légzéskimaradást),
  • enyhíti a migréneket és a fejfájás tüneteit,
  • segít az egyensúlyzavarok leküzdésében,
  • csökkenti a bélrendszeri problémákat, mint amilyen az emésztési zavar.

Nem kell azonban, hogy érezzük a stressz komolyabb tüneteit ahhoz, hogy kipróbáljuk a cranioscacralis terápiát, ugyanis a betegségek megelőzésére is kiváló. Másrészt pedig, nincs is jobb módszer a stressz leküzdésére, mint a rendkívül relaxáló CST!

Amiért érdemes…

Közzétette: | Craniosacralis

Hálás vagyok az ilyen sorokért, amikor valaki megosztja velem az élményeit! Ha neked is van hasonló, küldd el nekem e-mailben, hogy mások is olvashassák, és erőt meríthessenek belőle! Köszönöm!

 

“75 éves vagyok. Az életkorom meghatározása azért fontos, hogy bebizonyítsam, a tudomány fejlődésével és az ősi természetes gyógyítási módszerek újragondolásával vannak megoldások az idős emberek – gyógyszerekkel nem gyógyítható – panaszaira is.
3 évvel ezelőtt, életem akkori szakaszában komolyabb fizikai, lelki megterheléssel járó feladatok hárultak rám. Bár a kötelességtudatom erős volt, a test jelzett. Állandó köhögési rohamok jöttek rám, bizonyos szagokra vagy porszerű anyagokkal való találkozáskor, még krumpli hámozáskor is felerősödtek ezek a tünetek. Éjjel eldugult az orrom, állandóan felébredtem, hiszen nem kaptam elég levegőt. Emlékszem, nem mertem színházba menni, mert előadás közben is rámjött a köhögés.
Mondanom sem kell, orvoshoz fordultam, és különböző szakvizsgálatok, köztük allergiateszt is, következtek negatív leleteredményekkel.
Rendben van, de mitől köhögök? – ismétlődött a kérdés.
Az interneten kutakodtunk családtagjaimmal együtt. A lányom talált rá a craniosacralis terápiára és Veronikára, aki – bátran állíthatom – velem csodát tett. Már az első kezelés alatt, amely igen pihentető volt a testem ellazulása révén, megkezdődött a gyógyulás ideje is.
Már rendbejött a sok orrspraytől kisebesedett orrnyálkahártyám, maszk nélkül hámozhatok krumplit, és a felkínált színházjegyet is elfogadhatom.
Nem tudom eléggé megköszönni Jancsó Veronikának, hogy tevékenységével, tanácsaival megtanította, hogy a testünket építő sejtjeink intelligensek, csak hagyni kell őket dolgozni.” – J. Júlia, Budaörs