A craniosacralis terápia (CST) mindenki számára jót tesz, mi teszi azonban kiemelkedően hasznossá a gyermekek számára?
Elsősorban az, hogy rendkívül gyengéd. A másik ok az, hogy a gyerekek sokkal nyitottabbak az ilyen jellegű gyógyítás felé. Náluk még nem halmozódtak fel a felnőtteknél meglévő előítéletek és hiedelmek. Nem emelnek fel falakat maguk köré. A testük nyitott a gyógyulásra. A felnőttek szinte mindig mutatnak valamilyen szintű ellenállást (akarva vagy akaratlanul) a CST kezelések alatt, főleg akkor, ha valamilyen testi vagy lelki trauma érte őket. A gyermekeknél azonban más a helyzet. A CST kiválóan hasznosítja a gyerkőcök hihetetlen alkalmazkodóképességét a felépült feszültség és blokkok lebontására.
Ezek a blokkok bármitől kialakulhatnak. Egy esés a játszótéren, egy ijesztő film, vagy egy rosszul sikerült dolgozat… A gyerekeknél a CST alatt az érzelmi oldal kerül a központba. Az érzelmi sérülések a szövetekben is lerakódnak, ugyanis minden életeseményünk tárolódik a szövetmemóriában. A CST gyengéd technikáinak köszönhetően azonban a lurkók mindezt könnyen el tudják engedni.
Éppen ezért, a CST rendkívül hasznos azoknak a gyerekeknek, akik nehezen ismerik fel és fejezik ki az érzéseiket, főleg a stresszes szituációkban. Amikor valaki megbántja őket, amikor megijednek valamitől, vagy megharagszanak valakire, nem tudják megfelelően levezetni az érzelmeket. Ezek az érzelmek pedig a szövetekben rakódnak le, és folytonos nyomást helyeznek a szervezetre.
A CST feloldja a feszültséget és visszaállítja a természetes egyensúlyt. A terapeuta leginkább azokra a helyekre fókuszál, amelyekben érzi a feszültséget a gyerekeknél.
Alkalmazható-e a CST kisbabáknál?
Igen, sőt! A babáknak kitűnő érzékük van ahhoz, hogy mozgásukkal feloldják a feszültséget. Általában azok a csöppségek érkeznek a terápiákra, akiknek valamilyen születési traumájuk volt. Leggyakoribb tünetekként a nehéz szoptatás, valamint akkor, ha a baba túl gyakran bukik. A terapeutának sokszor elég annyit tennie, hogy bizonyos szövetekbe belelolvadva egyik kezével gyengéden megtámasztja a baba nyakát és fejét, másik kezével pedig a keresztcsontot támogatja. A csöppségek ennek hatására elkezdenek mocorogni, ugyanis ösztönösen próbálják helyreállítani a szövetekben felbomlott egyensúlyt. Mocorgás közben a terapeuta ki tudja tapintani, hogy melyik területeken gyülemlett fel a feszültség. A babák tudják, hogy hogyan kell mozogniuk ahhoz, hogy elengedjék a feszültséget.
Gyakori eset ez a császárral született kisbabáknál. Mivel ők nem a természetes úton érkeztek a világra, így nem élték át azt a nyomást, amely segíti a baba gerincének megfelelő elhelyezkedését. A CST hatására ezek a babák sokszor olyan pozíciókat vesznek fel, amelyek a természetes úton történő születéskor gyakoriak. Nem csak a kisbabáknál észlelhetők ezek a mozdulatok, hanem az idősebb gyerekeknél (sőt, a felnőtteknél) is. Szinte olyan, mintha újra átélnék a születést, megszüntetve ezáltal a bennük felgyülemlett blokkokat és feszültséget. Ezek a mozdulatok több terápia alatt ismétlődhetnek.
Milyen gyakran javasolt a CST?
Újszülött korban az alkalmazkodás és a gyógyulás szédítő sebességgel történik. Gyakori, hogy néhány alkalom után nincs is szükség több terápiára. Minden gyermek, minden ember egyedi, így azt előre nem tudjuk megmondani, mennyi kezelésre lesz szükség. Mindenki a saját ütemében, a saját módján tud haladni ezzel a terápiával.
Az idősebb gyerekeknél már nehezebb összehangolni a CST-t a többi elfoglaltsággal, főleg azoknál a gyerkőcöknél, akik több különböző terápiára járnak. Az „újoncoknál” ajánlott egy bizonyos rendszeresség, amelyet a terapeuta a pácienssel és családjával közösen határoz meg. A gyógyulási folyamattól függően, annak előrehaladtával a terápiák száma fokozatosan csökkenthető. (A cél a páciens öngyógyításának elérése a terapeuta támogatása nélkül.)
A változások legtöbbször már a terápia utáni első 3-4 napban érezhetők. A negatív viselkedési minták enyhülni fognak, így például egy ADHD-val együtt élő gyermek nyugodtabban fog aludni, ellazultabb lesz és alkalmazkodóbb, a kisfőnökből pedig inkább egy türelmes vezető lesz. Azonban előfordul, hogy átmenetileg felerősödnek a tünetek. Ilyenkor nem kell megijedni. Ez annyit jelent, hogy az oldódások következtében, ahogy újra hangolja magát a test, így tudja feldolgozni a történteket. Amint megtörtént a feldolgozás, stabilizálódik egy, az eredetinél jobb állapot.
